Az ma már nem is kérdés, hogy vannak tetoválások, melyeket művészeti alkotásoknak nevezhetünk.
Valamiért az emberek szeretik a műalkotásokat ketrecbe, múzeumba zárni, pedig nincs is annál szebb és jobb, mikor eredeti helyén csodálhatjuk a letűnt korok, művészek munkáit! És ha eddig azt gondoltuk, hogy a tetoválás csak úgy szép, ha az élő szövet mozog és lélegzik, akkor tévedtünk.
A patológus Dr. Masaichi Fukushi eltávolítja az elhunyt bőrét, és megőrzi az utókornak. A Tokiói Egyetem Orvosi Patológiai Múzeumában már több mint száz „műalkotás” látható.
Fukushi olyan emberekkel kötött szerződést, akik anyagi helyzetük miatt nem tudták befejezni teljes testes tetoválásaikat, amit a jó doktor nem teljesen emberbaráti szeretetből megfinanszírozott, cserébe azzal a feltétellel, hogy haláluk után felhasználhatja, megőrizheti a bőrüket.
Roald Dahl (a „Meghökkentő mesék” fekete humorú krimik írója) „Skin” című novellája hasonló történeten alapszik, melyben a Drioli nevű öreg csavargó hátán a kor legnagyobb művészének festménye látható. Miután egy művészeti galériában megmutatja bőrén az alkotást, jobbnál jobb ajánlatokat kap. A Dahl-ra jellemző borzongós, morbid novella végén vajon hol látjuk viszont frissen lakkozva a művet? Természetesen egy művészeti árverésen.
