Ahogy mi ismerjük Hieronymus Bosch, németalföldi festő (élt: kb. 1450–1516. augusztus 9.) eredetileg Jeroen Anthoniszoon van Aken néven látta meg a napvilágot.
A kor, melyben élt, erkölcsileg talán a középkor legmélyebb pontja: gazdasági, politikai, erkölcsi és vallási konfliktusok színtere.
Munkásságának megértéséhez némi háttérinformáció: 1484-ben VIII. Ince pápa bullája elindította a boszorkányüldözés legvéresebb fázisát. Mindenhol máglyák gyulladtak; ez az orgiák, emberáldozatok, a fekete és fehér mágia, és a hírhedt „boszorkánykenőcs” kora is.
A művészettörténészek a mai napig vitáznak, hogy miként értelmezzék munkásságát.
Bosch erősen vallásos volt, tagja a Miasszonyunk testvériségnek, mely a legfelsőbb körök zárt vallási csoportja, megrendeléseit is a tagok által szerzi. Valószínű, hogy vallásossága és a kor erkölcsi zavarossága együtt indítja el azt a képi világot, mely annyira egyedivé és meghökkentővé teszi műveit.
Hiába vallásos témákat fest, azokból kifejezetten a bűnöket, gyengeségeket, emberi gyarlóságokat emeli ki, melyeket különböző fantázialényekkel, félig emberi, félig állati, gépekkel, tárgyakkal összeillesztett alakokkal ábrázol.
(Egyéni vélemény: esélyesnek tartom, hogy Bosch is a „boszorkánykenőcs” – hallucinogén gombákból, növényekből összeállított szer – használója volt, az a képzelt világ, amit az 1500-as évek elején minden előzmény nélkül vászonra vitt, egyszerűen páratlan.)
Nem csak a 20. századi szürrealizmus ihletője, számos tetováló is felhasználja figuráit, képzelt lényeit.
