Realisztikus stílus

A fotóhűségét visszaadó, a megtévesztésig valósághű, hiperrealista ábrázolásmód. Lényege, hogy semmilyen behatás nem éri a látványt, pont olyan lesz a festmény vagy tetoválás, mintha egy fotót látnánk. Nincs elnagyolva, nem hiányzik a legapróbb részlet sem, sőt, a fényviszonyoknak megfelelően az árnyékolás is valódinak tűnik. Az anyagszerűség ábrázolása fontos elem (kő, bronz, textil, üveg stb.), jellemzően a felület textúráját élethűen adja vissza, a csillanásokat, tükröződéseket, fényes felületeket is hangsúlyozza.

Ez az irányzat a 60-as, 70-es években jött létre a festészetben, a tetoválás csak később, 2000 körül fedezte fel, de persze ehhez a stílushoz szükség volt a tetoválóeszközök fejlődésére is. Nagyon nehéz stílus, egyszerre van szükség elképesztő precizitásra, jó rajzi tudásra, rutinra, remek eszközökre, és nem utolsósorban türelmes „vászonra”.