A fenyőfa örökzöld, minden évszakban az állandóságot, az örök életet jelképezi.
A nyugati keresztény kultúrában isten fája, amelyen minden évben egyszer gyertyákat gyújtanak, hogy megünnepeljék a karácsonyt. Az élet fája, amely a Paradicsom közepén a jó és rossz tudásának fája mellett állt. Karácsonykor Isten visszafogadja az embert a kegyelmébe, vagyis a Paradicsomba, ezt jelképezi a karácsonyfa. Háromszög-szerű formája a Szentháromságot, ágai a keresztet idézik.
A fenyőfa azonban már sokkal korábban is mágikus jelentéssel bírt. A téli napforduló utáni időszak fokozódó világossága, a megújulás, a meleg és a fény, tehát maga az élet szimbólumaként mindig ünnepelték.
A kelták szerint a napfordulókor született a termékenység szelleme, ilyenkor a pogány szertartások szerint a druidák vezetésével az erdőkben szabad folyást engedtek ösztöneiknek, illetve fenyőfát is égettek ebből az alkalomból, hogy visszahozzák a Napot.
Rómában nagy fesztivállal ünnepeltek, a Saturnaliával. Cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok, karnevál is járt a hatalmas mulatozáshoz, amely több mint egy hétig tartott. A fenyő, a Rómában széles körben elterjedt Mithras-kultusz (a felkelő nap istene) szent fája is volt. Aurelianus római császár 274-ben létrehozta a Sol Invictust (A Legyőzhetetlen Nap) ünnepét, amit december 25-én tartottak.
Egyes vélemények szerint a korai keresztények éppen azért választották a téli napforduló körüli dátumot a karácsony ünnepére, mert a pogány hagyományok továbbélése gyorsította a vallás terjedését a római világban.
Ázsiában a fenyő az élők testét és a holtak lelkét is erősíti.
Kínában a hosszú életet, az erőt és a magányt jelképezi, a szilva- és a bambuszfa mellett a „Három Téli Barát” egyikének számít. A „három barát” három olyan fa, amely zöld marad egész évben, sőt a szilvafa esetében téli a virágzás is. Ma is gyakran telepítenek fenyőket a sírok közelében, mivel a hagyomány úgy véli, hogy megvédi a holttesteket a mitikus vízi sárkánytól.
Japánban a férfiassághoz és a hatalomhoz is kapcsolódik. Gyakran használták díszítő motívumként páncélokhoz vagy kardokhoz. Párban növekedő fenyők pedig a házasságban töltött boldogság éveit is jelképezik.
Koreában nagy tiszteletben tartják, sokkal inkább, mint más fákat. Néhányan még isteni lényekként is imádják a vidéki területeken, imádkoznak a fenyőhöz a jó szerencse, a jólét és az egészség érdekében. Magát a fát szent hírnöknek tekintik, hisznek abban hogy koporsóként elősegíti a holtak lelkének égbe jutását.
Görögországban a reményt jelenti, és a halhatatlan istenek birodalmát is jelképezi.
A fenyőfák fontos részét képezik amerikai őslakos indián legendáknak, ezekben a történetekben a kreativitásra, békére és harmóniára utalnak. Számos törzsnél a fenyőfa a bölcsesség és a hosszú élet szimbóluma, illetve a fa tűi és toboza olyan gyógyfőzetek alapja, amely megvédi az embereket a betegségektől, a boszorkányságtól és még sok minden mástól.
