A japán tetoválás története a paleolitikus, illetve a Jomon korszakra nyúlik vissza (kb. i.e. 10.000 körül). A Yayoi időszakban (kb. i.e. 300 – i.sz. 300) kínai látogatók megfigyelése alapján a leírt minták szellemi jelentőséggel bírtak, illetve státuszszimbólumként is működtek.
A későbbiekben (Kofu időszak, i. sz. 300-600) átalakult a jelentés, a rituális vagy státuszcélok helyett büntetésként alkalmazták a tetoválást, ugyanúgy, mint annak idején a rómaiaknál.
Az Edo korszakig (i. sz. 1600-1800 között) a tetoválás szerepe ingadozott Japánban, a díszítő mintákat alkalmazták, majd elhagyták, a ma ismert művészeti formába az elmúlt 400 év során kezdett csak fejlődni. A haladás titkos, majdnem föld alatti módon zajlott, a hatóságok háta mögött. Az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportok, például a munkások, parasztok, illetve a bűnbandák között volt a legnépszerűbb a tetoválás.
Az 1800-as évek közepén az uralkodók egy időre megtiltották az akkorra már nagyon közkedvelt tetoválást, mert attól féltek, hogy ez tönkreteheti a nyugati világgal frissen kialakított kapcsolatukat, rossz fényt vethet rájuk. Nem sikerült visszaszorítaniuk a tetováló mesterek ténykedését, ráadásul éppen az ellenkezője történt annak, amire számítottak; az európai és amerikai matrózokat lenyűgözték a gyönyörű színes minták. A kor leghíresebb tetováló művésze Hori Chiyo volt, olyan embereket tetovált, mint II. Miklós orosz cár, a görög királynő és a walesi herceg.
A hagyományos tetoválást – irezumit – végül betiltották, bár a tetováló mesterek továbbra is legálisan dolgozhattak a Japánba látogató külföldieken. A tiltást végül is csak 1948-ban oldották fel a szövetséges hatalmak.
Az irezumi művész évekig gyakornokként dolgozik egy mester tanítása alatt. Több évet kell eltöltenie megfigyeléssel, eszközök ismeretével, előkészítéssel. Kizárólag csak a saját testén gyakorolhat. Gyakran együtt is lakik a mesterrel. Későbbi művésznevét mesterétől kapja, általában a „hori” (karcol, vés) szó és a mester nevének egy részletével, vagy a mester nevének továbbvitelével.
A minta elkezdése a kontúrral kezdődik, ezt egy alkalommal teszik fel, szabad kézzel. Az árnyalás, színezés után a művész aláírja a kész művet. A minta megtervezésekor a Horishi, azaz a mester figyelembe veszi a test anatómiáját, hogy a kép tökéletesen illeszkedjen az izomszerkezetre, így az izmok megmozdítják a tetoválásokat. Tradicionálisan a japán stílusú tetoválásokat bambuszrúdra (Tebori) erősített tűkkel (Hari), a bambuszt kopogtatva varrják a bőrbe.
Motívumok
A japán kultúra tisztelete a természet iránt a tetoválásban is megmutatkozik, állatok, virágok, de a figurális vagy portréábrázolás is gyakori.
Állatok A legtöbb tetoválás olyan állatokat mintáz, amelyek az erővel, a bátorsággal, illetve a védelmező szereppel párosulnak, oroszlánokkal, tigrisekkel és sárkányokkal kapcsolatosak.
A Koi halak is népszerű témák, mivel sikert és szerencsét képviselnek.
Jin-jang koi tetoválás: a jin-jang koi halak tetoválása rendkívül elterjedt több okból is, szimbolizálja a japán filozófiát és tiszteleg előtte. A két hal kört alkot, a kör maga szimbolikus, a végtelenség és a harmónia megjelenítése.
A folyó vizével való ábrázolás: a folyóvízzel kombinálva a koi a bátorságot, önmegvalósítást és az élet akadályainak leküzdését jelképezi.
A koi ábrázolása: egy japán családban a vörös hal mindig az anyát jelenti, a fekete koi halak a család férfi tagjainak vannak fenntartva. Pl. a jin és a jang koi ábrázolásban is a férfit jelenti a fekete. A kék és/vagy a fehér a fiút szimbolizálja, a rózsaszín a leányt. A kék hal jelenthet még békét és nyugalmat is.
A sárkány-hal tetoválások tulajdonképpen elmondanak egy Japánban sokak által kedvelt történetet. A legenda szerint egy koinak volt ereje felúszni a folyón, és bátorsága, hogy elússzon a sárkány kapujának vízeséséhez, azon feljutott és elérte a csúcsot, így a koi átalakult sárkánnyá, ezzel jelképezve azt, hogy esélytelenül is lehet sikeres harcot folytatni.
A lótusz és koi kombinációja a szépség, a tisztaság és az újjászületés szimbolikája, amely párosul az erővel és a bátorsággal.
Virágok
Nem meglepő, hogy a szakura (vagy cseresznyevirág) továbbra is a legnépszerűbb virágmotívum a japán tetoválásban. A lótuszvirágokat, a bazsarózsát és a krizantémokat is kedvelik Japánban.
Figurák
Mind a valóságos, mind a mitológiai figurák gyakran szerepelnek a japán tetoválásokban. A realizmusban gyökerező portrék közé tartoznak a harcosok, míg a népi figurák közé tartoznak a Tenguk (kísértetek) és O ni (démonok vagy trollszerű teremtmények).
