Mit tudunk a vikingek tetoválásairól?

A Norsemen (avagy a vikingek az óskandináv víkingarból) maguk kevés írásos emléket hagytak maguk után, ezért kénytelenek vagyunk velük kapcsolatban külső szemlélő papírra vetett hagyatékára támaszkodni. Sok fennmaradt írás arab államférfiaktól és krónikásaiktól származik, akik a 9. és 10. században kiterjedt kereskedelmi és kulturális cserét folytattak a norvégokkal.

Egy arab utazó, Ahmad Ibn Fadlan, Bagdad tudósaként diplomáciai küldetésben utazott a kalifa megbízásából. Miközben Oroszország hatalmas sztyeppéin utazott, a Volga folyó partjainál találkozott norvég harcosokkal, akik az arab világgal folytattak kereskedelmet, amely messze a legnagyobb civilizáció volt Nyugat-Eurázsiában, a római birodalom összeomlását követő évszázadokig. A 921-es évben találkozott a ruszin-svéd kereskedőkkel, akik rabszolgákat hoztak a helyi piacokra.

„Soha nem láttam olyan tökéletes testeket, mint az övék” – írta. „Olyan magasak, mint a pálmafák, nem viselnek sem tunikát, sem kaftánokat. Minden ember visel egy köpenyt, amellyel a testének felét elfedi, úgy, hogy egyik karja kilátszódik. A szabad kézzel használják a kardokat és tőröket. Hatalmas kardot használnak.” Egy ponton megemlíti, hogy minden férfi tetovált ujjaik hegyétől a nyakukig. A tetoválás mintáit sötétzöld fáknak, illetve szimbólumoknak írja.

Vikingek

Ez meglehetősen csekély bizonyíték arra, hogy kategorikusan kijelentsük, hogy a skandinávok tetováltattak. A „tetoválás” eredeti szövegében használt arab szóhasználat inkább a díszítésének, mint a tényleges tetoválásnak a leírására szolgál. Továbbá a tetoválásokat nem említik sem a kortárs sagákban, sem a költészetben, bár ezek az irodalmi művek sok más fizikai jellemzőt, például hegeket vagy hajszínt ismertetnek.

Sok tetoválóművész készített skandináv tetoválásokat, különösen az iránytű tetoválást, a Vegvisirt. Ez a szimbólum azonban nem a viking korból származik, hanem a 17. századból, egy izlandi mágiakönyvből. Egy másik népszerű minta az Awe Helm vagy aegishjalmur. Ez a szimbólum lehetővé teszi a viselője számára, hogy félelemmel és bizonytalansággal összezavarja ellenségeit, illetve mágikus erőt is kölcsönöz viselőjének.

Kijelenthetjük tehát, hogy a skandináv minták mitológiai alapokból indulnak ki, és ezeket tetoválásokhoz is használhattak, bár bizonyíték erre egyelőre nincsen.

Skandináv szimbólumok

Valknut: A Valknut szimbólum többnyire temetési díszítőelemekkel együtt látható, de a régi időkben a gonosz szellemek elleni védekezésül vagy reinkarnáció elősegítésére akár talizmánként is hordhatták.
A három, egymásba fonódó, Valknutmegbonthatatlan egységet alkotó háromszög az északi mitológia világegyetemének három nagy tartományát (a holtak, az élők és az istenek birodalmát), kilenc csúcsa a bennük foglalt kilenc világot (Asgard, Vanaheim, Alfheim, Midgard, Jotunheim, Swartalfheim, Nidavellir, Niflheim, Muspellheim) jelképezi.
A legtöbb motívum temetési díszítőelemekkel együtt volt jelen, így feltételezhetjük, hogy erősen kapcsolódtak a halálhoz. Akik a halál szimbólumának tartják, azok a modern korban kerülik a Valknut tetoválásokat. Úgy vélik, hogy az, akin ez a jel szerepel (tetoválásként), azt balszerencse vagy halál kíséri. (Egy másik elmélet szerint csak akkor negatív, ha a Valknutot eltávolítják a személyről.)

Odin Kürtje: Odin hármas kürtje a Mindenek Atyjának jelképe. A szimbólum három egymásba fonódó ivókürtöt formál, amely a modern újpogányság hitnek, az Asatrunak is egyik jelképéül szolgál. Odin kürtjeMaga a szimbólum a költészethez, illetve annak italához kapcsolódik. A legenda szerint az istenek nyálból létrehoztak egy új istent, Kvasirt, aki hatalmas bölcs volt. Azonban egy napon meggyilkolták, és vérét mézzel keverve megalkottak egy mágikus főzetet, az Odhroerirt. Aki ivott ebből a bájitalból, bölcsességre és mágikus képességekre tehetett szert, leginkább a költészettel kapcsolatban. A hármas ivókürt szimbólum arra a három éjszakára utal, amit Odin Gunnloddal töltött, annak érdekében, hogy megszerezze a költészet italát. Egyes források szerint a szimbólum a hagyományos északi pohárköszöntő rituálékhoz is kötődik.

JörmungandrJörmungandr: A hatalmas Világkígyót, Jörmungandrot ábrázolja. A kígyó Loki és Angrboda egyik gyermeke. A Világkígyóval a mitológiában többször is találkozunk, leginkább Thor harcai során. Gyakran nevezik Midgardi Kígyónak is, mivel az emberek világának hatalmas tengerében élt. Az óriási mérete miatt az egész világot körbeérte. Alternatív ábrázolása a saját farkába harapó kígyó, amely az Ouroboros névre hallgat.

SleipnirSleipnir: Sleipnir Odin legendás nyolclábú mágikus lova, amelynek neve mind a Prózai, mind a Verses Eddában megjelenik. A nyolc láb feltehetőleg a nyolc égtájat jelöli. Sleipnir képes volt nem csak a földön, de a levegőben is utazni. A kilenc világ egyik leggyorsabb lovának számított, amelyet alkalomadtán nem csak Odin, de más is megült. Egyes tudósok szerint Sleipnirnek a megszokott négy láb helyett azért volt nyolc lába, mivel a plusz négy a transzcendens utazást jelképezte.

IrminsulIrminsul: Az Irminsul (Irmin oszlopa) egy faoszlop volt, amelyet vallásos tiszteletben tartottak, mivel ez kötötte össze a mennyet és a földet. Az Irminsul sok hasonlóságot mutat, sőt egyes tudósok szerint megegyezik az Yggdrasillal. Mindkettő egy kozmikus oszlopot jelképez, amely megtartja az eget, és összeköti a világokat. Azt is biztosan állíthatjuk, hogy az oszlopot a gyakorlatban rituális, áldozati célokra is használták.

YggdrasilYggdrasil: Az Yggdrasil vagy Yggdraszill a germán és skandináv mitológia kőris világfája, melynek koronája az égbe nyúlik, gyökerei pedig az alvilágból erednek. A fa Midgard közepén nőtt keresztül, gyökerei három irányba terjednek, Niflheim, Jotunheim és Midgard felé. Lábánál három forrás fakad: a Hvergelmir, Mimir és Urd. Lombjain egy aranykakas (Gullinkambi) ül, más változatokban Vidofnir nevű, mely figyelmezteti az isteneket az óriások támadására. Törzsén a Ratatosk (Fentfogú) nevű mókus szaladgál fel s alá, és viszi a híreket a Hræsvelg (Hullafaló) nevű sas és Nidhogg sárkány között.