Az origami a papírhajtogatás művészete, ami általában egy négyzet alakú papírból kiindulva, szinte bármilyen forma (állat, növény, tárgy, vagy geometriai forma) létrehozására képes.
Az origami japán eredetű szó, ori = hajtogatás, a kami = papír összetételből keletkezett. Feltételezhetően a 6. század körül kezdték művelni, de írásos feljegyzés csak az 1600-as évekből maradt fenn.
Nem csak a japánoknál alakult ki az igény a papír hajtogatására, 1490-ben Johannes de Sacrobosco „Tractatus de Sphaera Mundi” könyvében láthatunk rá példát, de már az 1300-as években európai kódexben is ábrával ellátott leírással is találkozhatunk.
Híres még a spanyol Pajarita kismadár, ami nagyon hasonló a japán darumadárhoz.
1797-ben jelent meg az első, kizárólag origamiról szóló könyv, szerzője Akiszato Magakidzsima, címe: „Szenbacura orikatacsi”, azaz „Az ezer daru hajtogatása”. 1845-ben Kan no Mado az alapvető tradicionális japán formákat összegyűjtve kiadta könyvét, mely a világ többi részére is eljuttatta az origamit.
Az origami egyre nagyobb teret hódit, gyakorlása az egész embert fejleszti:
– fizikális: kézügyesség, finom-motorikus mozdulatok, tapintás
– szellemi: pontosság, figyelem, türelem, gondolkodás, fantázia, sík és térbeli tájékozódás
Szigorúan véve nem hívhatjuk önálló stílusnak, mivel alapvetően egy vonalas technika, amit kiegészíthetünk szinte bármilyen más, például vízfestékes vagy geometriai elemekkel, a felületi részeket satírozhatjuk, vagy dot technikával is kiegészíthetjük.
Inkább gyűjtemény, minek közös nevezője az origami, mégis ha ilyen tetoválást látunk, annyira erős a sík felületek térbeli hatása, hogy hangulatilag csoportosítható.
