A fájdalom nagyon szubjektív, azt, hogy kinek hol fáj a legjobban, előre nem lehet megmondani. Nagy általánosságban persze tudható, de néha pont az ellenkezője történik a nagy általánosságnak: ismerünk olyat (ugye Levi? 🙂 ), aki gerinctetoválás közben „dorombol” és kifejezetten a csontos részeket kedveli, de ez elég ritka eset.
Ha megcsipkedjük magunkat könnyen rájöhetünk, hol vagyunk a legérzékenyebbek. Szuper-csiklandós emberek ne a bordájukra vagy oldalukra tervezzenek nagy mintát.
Jelölések:
Piros – A legkellemetlenebb területek: általában a csontos részek, illetve a hajlatok (nyirokmirigyek), idegvégződések közelében találhatók.
Koponya, ujjak, tenyér, hónalj környéke, könyök, mellbimbóhoz közeli felületek, szegycsont, borda, gerinc részei, belsőcomb, térdhajlat, bokacsont, lábfej, talp.
Sárga – Ezeken a felületeken már kellemesebb a tetoválás, kicsit érzékenyebb, mint a zöld területeken.
Nyak, a kar belső része (vékonyabb a bőr), oldal, comb, mellkas.
Zöld – Ezeknél a területeknél sokan el is alszanak 🙂 Itt a csontokat erős izmok fedik, kevesebb az idegvégződés, vastagabb a bőr.
Váll, felkar, alkar külső része (ahol jobban le is barnul a bőr), alsó lábszár.
A könyök, a tenyér, az ujjak, a talp felülete sokkal gyorsabban hámosodik, mint a többi testrészünk, jobban igénybe vesszük, többet súrlódnak. Ezek a „legkopósabb” területek, nem igazán érdemes küzdeni a tetoválással. Hamar kikopik, illetve többször át kell menni ezeken a részeken, hogy megközelítően hasonló eredményt érjünk el, mint testünk többi részén.
