A nagy őszi csillagkép „m” szimbólumából jött létre a Szűz jegye, amely a nyár végét, a betakarítás idejét jelölte, a mitológiából is ismert kalászt rendelvén hozzá.
Az „m”-hez hozzátették a kör szimbólumot is, amely az örök, halhatatlan élet jelképe. A nőiséget és a befogadókészséget is szimbolizálja. A szűz csillagkép legkorábbi megnevezése babilóniai, itt a termékenységet jelképezte, legfényesebb csillagának (Spica) neve, búzaszemet jelentett. Istar, a mezopotámiai istennő, a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság megtestesítője.
A görög mitológiában több szűz istennőt is ismerünk, így ők kapcsolódnak a csillagjegyhez: Ízisz, Kübelé, a Magna Mater (az Istenek Anyja), Pallasz Athéné, Démétér. A rómaiaknál Ceresttel, később Aestrae-vel, az igazság istennőjével azonosították, amint a mérleggel áll ítélkezésre készen. A kereszténység terjedésével a görög-római mondák elhalványultak, a középkorban a csillagkép természetesen Szűz Máriát képviselte.
Az asztrológiában a Szűz jegye a Föld elemhez tartozik, uralkodó bolygója a Merkúr, természetes háza a 6. ház. Szűz jegyűnek az augusztus 23. és szeptember 22. között születetteket tekintjük.
Az asztrológiai elemek (tűz, föld, levegő, víz) közül a föld (melankolikus) jegyekre – bika, szűz, bak – jellemző a biztonságigény, röghöz kötöttség, a lassúság, a kitartás és az állhatatosság, a hagyománytisztelet. Nagyon jó értéklátással rendelkező emberek, stabil munkatársak és kiszámíthatóak, ellenben nem tudnak kockáztatni, elengedni, nehezen illeszkednek a gyorsan formálódó körülményekhez.
A szűz jegyében született személy szorgalmas, állhatatos és hűséges. Lassan nyílik meg, de ha valakinek sikerült közel kerülni a szívéhez, akkor mély szeretettel viszonozza az érzéseket. A legtisztább embertípus. A legfontosabb számára a rend, minden dolog rendszerben való foglalása, illetve a pontosság. A fizikai és lelki tisztaság mind magában, mind másokban is.
Kapcsolódó szimbólumok: Nap, Hold, Föld, csillagok, istennők
