Január 21. és február 19. között a Nap a Vízöntő, vagyis a tizenegyedik csillagjegy szakaszán halad át. Ez a tél második fázisa, a mi féletekénk ekkor áll a tél közepén. Szinonimái például: jégbontó hava, böjtelő, böjtelő hava, másodhó, vizező.
A Vízöntő jele két hullámvonal, ami a vizet jelképezi.
A latinban az aquarius vízhordót jelent. Az ábrázolásban gyakran megjelenik egy bölcs és nemes férfi alakja, vállán/karján amfora, amiből sugárban ömlik a víz. Ez a megjelenítés már Egyiptomban is jelen volt, ahol a hieroglifákban a két hullámvonal a vizet jelentette. Hápi-Nílus istenük alakját vetítették a csillagképbe, aki az élet vizét osztotta szét égen és földön. A víztartó amfora a jó szerencse forrását is szimbolizálta. Elképzelhető, hogy ez a gondolatiság vezetett a Vízöntő alakjának feje körüli csillagokhoz fűződő szerencse képzethez.
A Vízöntő csillagjegyhez számos mitológiai történet kapcsolódik, elsősorban a vízözön bibliai története, vagy az ókori tengeri istenek szerelmi históriái. A hullámok szimbóluma arra a tudásra vonatkozhat, melyet Ganümédész (az ember) az Olymposzról titokban hozott az embereknek, ahol Zeusz pohárnoka volt. Egy másik történet szerint Ganümédész, aki nem csak Zeusz pohárnoka, de a szeretője is volt, kivívta Héra, a főisten felségének haragját, ezért Zeusz, hogy megóvja szerelmét asszonya haragjától, Ganümédészt a csillagok közé emelte: így ő lett a Vízöntő csillagkép.
Babilónban egy túlcsordult edénynek vették a vízöntő kancsót és a 11. hónapjukkal hozták összefüggésbe, amelyet esős volta révén „égszakadásnak” neveztek.
A Vízöntő manapság a különös és új szinonimája, de ma is önzetlenül szétszórja a tudását.
Kapcsolódó szimbólumok: víz, Nap, Hold, csillagok, csillagjegyek, zodiákus, vasmacska, horgony, tenger