John McCrae, a Vermonti Egyetem professzora, egy elesett bajtársa emlékére írta meg „A flamand mezőkön” (In Flanders Fields) című versét, melyben a flamand csatamezőkön elesett katonák „sírjain” kivirágzott pipacsok szerepelnek. Az 1915-ben megjelent verset sokan a háborús költészet egyik legszebb alkotásának tartják.
Flandria mezején
Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket;
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben
nem hallod őket.
Mi vagyunk a halottak,
kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott
ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket
s most itt a vég,
Flandria mezején.
Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni,
bár pipacsok nyílnak
Flandria mezején.
John McCrae, 1915
(Fordította: Nika Géza)
A háborús áldozatok iránti tisztelgés végül az V. György által november 11-re kinevezett Emlékezés napjával vált teljessé.
A Fegyverszünet napja, „Remembrance Day” nem véletlenül esik november 11-re, hiszen ezen a napon írta alá a német hadsereg 1918-ban Compiègne-nél pontban 11 órakor a fegyverszüneti kérelmet, ami egyúttal az első világháború végét is jelentette.
Az Emlékezés Napján nemcsak az első világháború halottai előtt róják le kegyeletüket a korona polgárai: mellettük a külföldi frontokon valaha harcolt minden veterán, békefenntartó és valamennyi hős előtt tiszteleg a nemzetközösség. Az emlékezés jeleként ilyenkor pipacsot viselnek a ruhájukon, amely hagyomány egészen a 19. század elejéig nyúlik vissza.
Pipaccsal díszített emlékkeresztek százait helyezik el ilyenkor a Westminster apátság kertjében is.
A pipacs jelentéséről itt olvashattok: Szimbólumok tetoválásokon: a pipacs
