A szivárvány olyan jelenség, amit ha meglátunk azonnal lenyűgöz, ámulatba ejt minket. Nem csak gyermekként, felnőttként is hatással van mindenkire, nem lehet „kinőni” az érzést, nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Sokszor erőteljes vihar után, a nyugalom, a megbékélés érzetét nyújtja.
A szivárvány egy optikai jelenség, melyet az eső vagy páracseppek okoznak, amikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk. Leginkább akkor láthatjuk, ha a Napnak háttal állunk, és a párát a napfény alacsony szögből éri. Az ív külső része vörös, a belső ív ibolya lila.
Az első pontos leírását Qutb al-Din al-Shirazi (1236–1311) perzsa asztrológus készítette, majd tanítványa, Kamal al-Din al-Farisi további, matematikai leírást is készített.
Európában Európában először Robert Grosseteste, majd Roger Bacon foglalkozott a problémával, utóbbi az Opus Majus c. munkájában írta le a kristályokon és vízcseppeken megtörő fény szivárványszerű színeit.
A szivárvány ősi vallásos és mitológia jelkép. Mivel a földön mindenhol kialakulhat, szinte az összes nép szimbólumrendszerében szerepet kap.
A görög mitológiában Írisznek nevezték, ő a szivárvány istennője és az istenek hírnöke, különösen Héra küldönce. Zephürosz, az esőt hozó szél felesége. Ábrázolásokon gyakran vizeskancsót tart kezében, és hírnöki pálcát. Egyéb elnevezései: Viharlábú, Aranyszárnyú.
A kereszténységnél az Ótestamentumban (Mózes I. 9:11) a vízözön után a szövetség jele, Isten haragját és kegyelmét egyaránt jelenti. Az özönvíz apadásával Isten megígérte Noénak, hogy soha többé nem pusztítja el a föld élőlényeit özönvízzel, mire megjelent a szivárvány, a szövetség jelképe.
Szent Ambrus a szivárványt, mint a kegyelem szimbólumát, nyílvessző nélküli íjnak mondja. A szivárvány továbbá a béke és a Békesség Anyja a Szivárványos Madonna jelképe is. A bizánci művészetben gyakran Krisztus trónja.
A skandináv mitológiában a Bifrösztön, a szivárványhídon keresztül viszik a Valkürök a lelkeket a Walhallába. A Bifröszt köti össze a Midgadot, azaz a földi világot és az Asgardot, az égi világot.
A sintoizmusban az első istenek – Izanami és Izanagi – a szivárványon keresztül jöttek le a földre, mi több, Japán a szivárványból született.
A buddhizmus szerint Buddha szintén a szivárványon keresztül ereszkedett le az égből.
Mind a hindu, mind a buddhista tanok szerint a szivárványtest a legmélyebb meditatív állapot, melyet képesek vagyunk elérni. A szivárvány hét színe, a piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigókék és lila egyben az emberi aura alapszínei is.
Az ausztrál bennszülöttek mint égi kígyóról, Szivárványkígyóról beszélnek, aki teremtette a világot és az egyetemes energiát testesíti meg.
A magyar népi hagyomány szerint a szivárvány az eget és földet összekötő híd, melyen keresztül az égi (angyalok, tündérek) és földi lények (sámánok) közlekednek. A monda szerint, akinek sikerül áthaladni a szivárvány hídja alatt: lányból fiúvá, fiúból lánnyá változik, azaz megcserélheti nemét, ezáltal az újjászületés jelképe is.
A mese szerint a végénél kincs van, aki ezt megtalálja, az a teremtő hatalmat leli meg.
A hagyomány a csíkok vastagságából különféle eseményekre következtetett: a széles zöld csík bő termést, a vörös gazdag szüretet, a sárga betegséget jelentett.
A palócok bábabukrának, azaz tündérszalagnak nevezik.
Az alkimisták a pávához, mint isteni szimbólumhoz kapcsolták a szivárványt.
A termékenységi szimbólumokban nem véletlen, hogy megjelenik: a nap és a víz, mint életadó szimbólumok összekapcsolódása által jön létre.
A szivárvány nem csak a béke és a hippi mozgalmak, hanem a meleg büszkeség szimbóluma is: 1978-ban jelenik meg először, a San Francisco-i Meleg és Leszbikus Felszabadítási Nap felvonulásán. Mint zászló Gilbert Baker, San Francisco-i művész tervezte. A szivárványos zászló eredetileg nyolc sávból állt, a rózsaszín a szexet, a vörös az életet, a narancssárga a gyógyítást, a sárga a napot, a zöld a természetet, a türkiz a művészetet, az indigókék a harmóniát, az ibolya a lelket jelenti.
Tetoválásként pozitív energiát ad, ahányszor ránézünk, megláthatjuk a szépséget, rácsodálkozhatunk a földi élet mulandóságára, és megbecsülhetjük értékeinket.
Életszakaszokat is jelölhet, amikor átlépünk egyik periódusunkból a következőre. Jelentheti gyermeki őszinteségünket, és segíthet megtartani ezt felnőtt korunkban.
Kapcsolódó szimbólumok: víz, levegő, föld, páva, arany, Krisztus, Madonna, Buddha, mandala, angyal, tündér, manók
